Mit akartak? Elismerést? Hogy igen uraim, önök megjárták a Balaton jegét Hummerrrel, nem ám Suzukival, ezért fogadják el ezt a két Balatonért érdemrendet arany fokozatban. (Taps.)

Vagy néhány szenzációs fotót? (Végül lett.) De hogyan? Állítólag éjjel indult neki az expedíciónak az egyik túlélő úr, és amikor beszakadt, akkor indult segítségére a másik túlélő úr, ugyancsak Hummerrel. Igazuk van, mégis, hogy nézett volna ki, ha mondjuk egy ócska BMW-vel, vagy netán egy MTZ 80-as traktorral próbálják megmenteni a legújabbkori balatoni szörvájvört?

Olyan tragikus a magyar sors. Akartak valami nemeset tenni a magyarokért, az emberekért, hogy a világ felfigyeljen ránk, ne csak Puszkasz és Orbán Viktor nevéről ismerjék hazánkat, hanem innentől a két Hummeres túlélő legyen a magyar védjegy. Erre elbuknak, megreccsennek és megmerülnek nyakig. Mégis hősök ők, a kemény 2012-es tél jégen-vízen át küzdő hősei, akik megmutatták, nemcsak valóságsóban fetrengve lehetsz híres, hanem autóstul a Balatonba reccsenve is. Kicsit talán komplikáltabb és röhejesebb ez így, de övék az a bizonyos 15 perc hírnév, ma, és még talán holnap is ők az internet barmai, semmi kétség. Én külön köszönöm nekik ezeket a melengető, boldog perceket, melyeket idióta vakmerőségükkel okoztak ebben a ropogós hidegben. Nélkülük szürkébb lett volna ez a kedd.

Ha MC Hammerrel mentek volna a jégre, biztosan nem szakadnak be:

Ha beteg vagy, akkor:

● dehogy vagy te beteg, szedd össze magad, ne szórakozzál!

● sajnállak, de te vagy az az elenyésző százalék, aki valamiért gyengébbnek született.

● meg ne mozdulj! El ne hagyd az ágyat! Szedjél Suberlaxot Piprinominnal kombinálva! Ez egy hatvannapos kúra! Közben ajánlott Glipogollar Ultra Szuszpenzió is!

● részvétem, de nem tudlak sajnálni, én ennyi idősen mínusz negyven fokban a befagyott Dunán félmeztelenül uszályokat rakodtam. Egyedül.

● hülye vagy, mert elhitted a médiának, meg az agresszív gyógyszerreklámoknak, hogy valóban beteg vagy, ne játszd már meg magad!

● jó,  feküdj csak. Legalább nem fogsz őrjöngeni, ha elmondom, megcsaltalak, mást szeretek, holnap elköltözöm.

● kussoljál, otthon döglesz, mialatt mások végzik a munkádat, te ingyenélő szarházi.

● sajna nem tudsz velünk jönni szánkózni, korizni, viszünk forralt bort, akkor jó teázást, töki!

● kettőt köhintettél, a többi rájátszás, lázmérőt melegíteni egy ovis is tud, na, irány az iskola, kisfiam!

● lehet, hogy bele fogsz halni, minden betegségbe bele lehet halni, nem tudtad?

● jó gyógyszereket szedsz egyáltalán? Én nem bízom abban az orvosban, tudok viszont egy auralátó mágussámánt, aki körkörös karmozdulataival…

● rohadt nagy mákod van, egész nap követheted az érzelmes sorozatokat a Romantica adón.

● én a helyedben egyből a kórházat választanám, igen, náthával is, ott egy hónap alatt biztosan meggyógyítanak.

● semmi gond, mindjárt beadom az ablakodon a papírmunkát, ágyban fekve egy hét alatt simán végzel vele.

● mi lehet az? H1N1? Vagy melyik? Tudd már meg a kedvemért, ebből írom a szakdogámat.

● ne szedj gyógyszert. Be ne szedj semmilyen gyógyszert! Teát se igyál, semmit! Csak a fény.

● ki vagy rúgva, már amúgy is akartam mondani.

● nem téged viszünk síelni, felszabadult egy hely, pont rád gondoltunk, de így akkor nem.

● maradj a szobádban. És rakj rendet.

● mit keres az a hat doboz sör az ágyad mellett?

● igyál pálinkát, sok pálinkát, figyeld meg, használ, láttál már beteg alkoholistát? Na ugye.

Ha körbezárta lakásunkat/házunkat/tanyánkat a pokolhó, akkor nincs más, meg kell enni. Íme néhány étel, amit hóból készíthetünk el:

Hó-dog: elkészítése nagyon egyszerű. A hotdogból ki kell dobni a virslit, meg kell várni, amíg kihűl a kifli, majd tele kell tömni hóval. Aranybarnára fagyasztjuk, majd fogaink épségével nem törődve, jóízűen elropogtatjuk.

Hólászlé: a bográcsba apróra vágott hagymát és havat teszünk, jól lefagyasztjuk, majd még jobban. Hozzá pirospaprikát, sót szórunk, elkavarjuk. A kővé fagyott halszeleteket beledobjuk a dermedt alapba, majd az egészre rázúdítjuk az éji mínusz 25 fokot. Tüdőgyulladással fogyasztjuk.

Rántott hós: tükörjégre olajat öntünk, majd megvárjuk, amíg megdermed. A fagyott hórétegből karajszelet-szerű tömböket csákányozunk ki, majd bepanírozzuk őket hóval. A tükörjégre öntött dermedt olajba téve tíz perc alatt ropogósra fagyasztjuk. Jó étvágyat!

Tökhózelék: lábosba havat, reszelt tököt, valamint kaprot teszünk, fagyasztgatjuk lassú jégen. A végén kővé fagyott tejfölt és jéghideg lisztet adunk hozzá. Fagyasztjuk, majd azonnal fogyasztjuk. Tálalhatunk mellé hósirtot is.

Hóluska: A nyers burgonyát lereszeljük, annyi liszttel keverjük el, hogy közepes keménységű galuskatésztát kapjunk. Sóval ízesítjük, tojást nem ütünk hozzá. Jeges vízbe szaggatjuk. Fagyás után jéghideg vízzel leöntjük, leszűrjük, lecsepegtetjük. Fagyasztott zsírral átkeverjük, hogy ne ragadjon össze. Ízesíteni lehet jeges-hagymás zsírral, fagyott szalonnával, édes vagy savanyú káposztával, kaviccsá fagyott tehén- és juhtúróval. A végén gazdagon meghintjük hóval. Tömbbé fagyott tejföllel vagy aludttejjel megtörve a hóluska még finomabb.

Hójában sült krumpli: a krumplit nem pucoljuk le, úgy tesszük a tepsire, ahová előzetesen bőséggel szórtunk havat. Itt a sütés természetesen csak jelképes, hiszen fagyasztás történik valójában. A havas-krumplis tepsit kitesszük a fagyba. A sziklává fagyott burgonyát jó étvággyal fogyasztjuk.

El tudsz képzelni a hóeséstől kegyetlenebb, pusztítóbb természeti csapást? Mert a média nemigen. Napok óta megy a hiszti, az ijesztgetés. Hogy hó. Jön a harmadik világhóború. Nem tudom, régebben hogy volt, amikor nem volt internet. Bemondták, hogy havazás várható, kellemes szánkózást a gyerekeknek, hatékony lapátolást az apukáknak. A közútkezelők letakarították a főbb utakat, és tél volt.

Nagyon úgy tűnik, hogy most is tél van, igen esélyes egy kiadós havazás. Abszurdum! Ősszel esők szoktak esni, tavasszal megátalkodott módon virágzanak a fák, vizet áraszt a szél, nyáron pedig támad a 40 fok. Szomorú, hogy nincs egy nyugodt évszakunk sem. Harminc centi hó várható. És ezt úgy adják be napról napra, mintha az ágyadba, a kádadba, a hülye fejedre hullana, hóban fogsz fetrengeni, fulladni, hörögni, neked annyi, agyonvág a hó.

Speciel engem külön idegesít a dolog, mert napok óta magas lázzal hentergek itthon, ezt a pár sort is rekord hosszúságú idő alatt sikerül összehoznom, hat alvás szüneteiben, azaz nem vagyok igazán erőm teljében, hogy lazán lapátolgassam a gigászi mennyiségű fehér pokolhavat. Akkor nem lapátolom. Szép, fehér lesz az udvar. Vastagon. Az biztos, hogy a héten simán lehetnék bármelyik papírzsebkendő gyártó cég reklámarca. Szerintem már az agyvelőmet is kifújkáltam az orrlikamon.

Vírus, mondta az orvosom. Még jó, hogy nem tudom, mekkora H1N1 ez valójában, mert külön lelki beteg is lennék. Ennyi, jön a hó. Lerohanja az országot. Blitzkrieg. Villámhóború. Hógolyózni veszélyes, szánkózni életveszélyes és tilos, a fehér szín vakítja a szemet. A hó állaga, hőmérséklete rizikófaktor. A tél káros az egészségre. Ezt, mondjuk aláírom. Na, megyek, beveszem a déli Rubophen adagomat.

Szia, honnan jött az ötlet a kérvényeket illetően?

Csókolom. A szüleim kezdték, illetve anyu. Egyszer azt kérdezte tőlem, hogy kisfiam, neked külön kérvényt kell benyújtani, hogy rakj végre rendet a szobádban? Én meg mondta neki, hogy igen, miért is ne. Először persze nem vett komolyan, de később, mikor a szobámat illetően már hetek teltek el különösebb takarítási, illetve rendrakási intézkedésektől mentesen, akkor bizony megfogalmazta a kérvényt, majd benyújtotta.

És, végül rendet raktál a szobádban?

A kérvénye hatvannapos elbírálás alatt áll, tehát a papírok folyamatban vannak, azt mondhatom, de jók az esélyek. Az a fő gondom, hogy jelenleg hétszázhuszonhat ilyen és ehhez hasonló kérvény érkezett be hozzám, és ezek most ott tornyosulnak a szobámban, így még nagyobb lett a kupleráj. Tervezek felvenni egy titkárnőt, aki rendszerezhetné a dolgaimat.

Miért nem elektronikus úton fogadod a külön kérvényeket?

Mert az kevésbé személyes. Üljenek le, írják csak meg, postázzák, vagy adják át személyesen. Ezek számomra igen fontos dolgok. Meg azért is választottam a papír alapú kérvénybenyújtást, hogy engem ne zargassanak mindenféle, e-mailen érkező kérésekkel, mert akkor túlzásokba esnének. Senkinek sem leszek a csicskája.

Mikor voltál utoljára iskolában?

Leszögezném, hogy nem vagyok iskolapárti, de éppen tegnap, hat külön kérvényt vettem át. Igazgató, osztályfőnök, szaktanárok és a karbantartó bácsi is adott egyet. Megnyugtattam őket, hogy igen jók az esélyeik. Talán még ebben a tanévben értesítem őket a választ illetően.

Volt olyan kérvény, amit elutasítottál?

Még nem, mert bevallom, nem jutottam el odáig, hogy minden kérvényt átnyálazzak. Rengeteget kell játszanom. Tévét nézek, és számítógép előtt ülök naphosszat. Chipset és kólát fogyasztok, ami ugyancsak időigényes tevékenység. Nincs időm mindenkire. Várják ki a sorukat.

És az hogy lehet, hogy velünk külön kérvény nélkül szóba álltál?

Úgy gondolom, kell a marketing, hogy megismerjék a tevékenységemet. Ha már a gyermekkorunkban engedünk mindenféle nyomásnak, soha nem alakul ki az a nézet, hogy ki a főnök, ki a király. Nem mondom, hogy példát akarok mutatni a többi gyermeknek, mert ehhez is egyfajta vezető egyéniség kell, hogy kordában tudjam tartani a folyton jogtalanul követelőző, agresszív, gyermeknyúzó felnőttársadalmat. A többiekkel ellentétben bennem ez megvan, tehát kiválasztott vagyok egy komoly szerepre.

Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

Politikus.

Rácegrespusztavacsi otthonában megtalálták azt a férfit, aki még sosem lájkolt. A 47 éves lakos összeroskadva feküdt sötét szobájában, amikor a Facebook rendőrség rátörte az ajtót. A szigorú kihallgatások és az első sokk után most először nyilatkozik nekünk.

Hogyhogy nem lájkolt még?

Nekem nem adatott meg az, ami másoknak alapvető joguk. Az emberek boldogan lájkolnak évek óta, de én erre nem kaptam lehetőséget, felhatalmazást. Nagyon megviselt, hogy lájk nélkül éltem. Mindig kérdezgettem magamtól: nekem semmi sem tetszik? Milyen ember vagyok én? Egy finnyás pesszimista? És ezt már-már bebeszéltem magamnak.

Milyen tünetei voltak?

Visszatérő álmom volt az a tetszik gomb, amit hiába nyomkodtam, nem történt semmi. Tehetetlennek éreztem magam. Még nyögtem is álmomban, amikor nyomtam a lájkot, de nem reagált a rendszer. Nekem céljaim vannak, mindig tudtam, hogy egyszer eljön az idő, amikor én magam is lájkolhatok, készültem rá, szépen felöltöztem, megmosakodtam, és egyszerűen nem működött a dolog.

Miért nem fordult azonnal orvoshoz?

Bejelöltem az orvosomat a Facebookon, de háromnapos ismertség után törölt, mivel nem lájkoltam a bejegyzéseit. Nekem virtuális emberi kapcsolataim épültek le emiatt, hogy képtelen vagyok a lájkra. Úgy érzem, nincs rám szüksége a Facebook-társadalomnak, mert nem vagyok aktív tagja. Egy here vagyok, akit eltart a Facebook, de nem teszek azért, hogy épüljön, virágozzék a rendszer. Bánatomban elkezdtem sétálgatni, természetbe járni, és valóságban, élőben találkozni emberekkel.

Óvatosan fogalmazzon, mert gyermekek is olvashatják ezt az interjút.

Tudom, elnézést. Képzelje, még egy kocsmába is bementem. Sehol egy Youtube link, egy vicces fotó. Nem volt hova kommentelnem, így kénytelen voltam megszólalni.

Mit mondott?

Annyira izgatott voltam, hogy már nem emlékszem rá, de valószínűleg letöltöttem, illetve kifizettem egy sört a pultnál. Utána megittam. Beletörődve nyeltem a kortyokat. Ez vagyok én, nekem csak pilseni sör jutott, ennyit érek, egy offline senki lettem, motyogtam.

Mire számít most?

Szinte biztos, hogy évekre bezárnak egy blogketrecbe. Mutogatni fognak, mint egy majmot.

Ön szerint lájkolni fogják magát?

Nagyon remélem. Ha már nekem nem adatott meg ez a csoda, akkor legalább velem tegyék meg ugyanezt. Ne kíméljenek. Nyomják a gombot, kíméletlenül, és én sírni fogok, vagy nevetni, nem tudom, de érzelmileg teljesen labilis lettem. Egy lájkimpotens, akinek a jogos büntetésének letöltése után csak a barátok, a család, a társas érintkezés, a táj szépsége, a valódi élmények sivársága és az élet élése marad majd.

Elege van már a magasan elhelyezett dolgokból? Ön alacsony, de levenné/feltenné?

De jó lenne most egy fellépő! - gondolja.

Itt a megoldás:

De ha ennél is magasabb fellépőre van szüksége, akkor ajánljuk Önnek a 192 cm-es Bunyós Pityut:

Mély közönnyel tudatjuk, hogy Böki Lajos elhunyt. Böki Lajos egy jelentéktelen, kis színész volt, aki miatt most a színésztársadalom meg se rendül. Ő volt az, aki nem kapott meg nagy, drámai szerepeket, nem volt tagja semmilyen színháznak, kivéve a Palcsagjenői Kis Színpadnak, de onnan is két héten belül elküldték. Böki Lajos nem végzett se színművészeti főiskolát, se színiakadémiát, semmilyen színészi képesítése nem volt, de mégis szerepelt reklámfilmekben, és néhány feledhető, neves kritikusok által agyonhallgatott tévés produkcióban.

Temessgőgi András Zoltán, a híres színészóriás nyilatkozik most Böki Lajosról:

Nem tudok ott lenni a temetésén, mert pont virslit fogok főzni, juhbeleset. Böki Lajos egy igazi senki volt, a jó értelemben. Megrendültem, hogy még élt pár napja, ugyanis szerintem rég meg lehetett volna halnia. Mindig a senkik mennek el, ennek viszont örülök. Nem illik nevetni ilyenkor, de közben vicceket olvasok az Interneten. Emlékszem, egyszer közös felvételem lett volna Böki Lajossal, de lemondtam, mert méltatlan helyzet lett volna számomra egy vágóképen szerepelni egy ilyen nevetséges dilettánssal. Igazi barátság volt, ami tőle függetlenül zajlott az életemben, másokkal. Lajos! Most így kiáltok az ég felé, Lajos, ez legyen az én legnagyobb bajom, hogy te már nem játszol!

A híres primadonna, Postássynszki Réka is elmondja, milyen emlékek fűzik Böki Lajoshoz:

Kihez? Á, Böki Lajos. Lajos, Lajos. Megvan! Tegnap egész nap sírtam, mert a saját, megrendítő szerepeimet néztem vissza. Jól játszottam, kell egy távlat, hogy lássam magamat, teljes valómban, és ne csak a hibáimon rágódjak. Hétfőtől a Belvárosi Marinek Frigyes Színházban lesznek próbáim, a nagy Gulpáncsik Károllyal készül közös darabom, Meyer Tamás rendezésében. A maximumot fogom nyújtani. Kacagni, kacagni, a vidámság éltet, én még száz évig fogom szórakoztatni a közönségemet, a nagyok sosem halnak meg, nem engedhetik meg maguknak! Lajos, Lajos, Böki Lajos. Most valahogy nem ugrik be, de biztos egy cukimóki. Te jó Isten, meghalt? Ne már! Ne márka! Hoppá, hívnak, bocsika, ezt most fel kell vennem.

Böki Lajos tehát egy röpke órára beírta magát a nemzet szürke művészegyéniségeinek halvány sorába. A másokat jobban gyászoló kollégák még évekig fognak élni és tovább híresedni. Böki Lajost a Palcsagjenői Kis Színpad saját halottjának tekintené, ha nem szűnt volna meg 45 éve. Lajos! Te olyan jó halott vagy, nem okoztál fájdalmat senkinek! – olvashatjuk boldogan a neonszínű gyászjelentésen.

Végezetül, íme néhány klasszikus szuperfilm, amelyekben esélye nem volt Böki Lajosnak, még statisztaként se szerepelnie:

A kamaszkor nehéz. Főleg nekünk, szülőknek, de semmi pánik! Itt a visszavágás ideje.
Íme egypár egészen hatásos mondat, amelyek segítségével az őrületbe tudjuk kergetni kedves kamaszodó gyerekeinket, hogy ne csak mi szenvedjünk a kamaszodás szeszélyes időszaka alatt. Ezek a mondatokat egészen addig mondogassuk, amíg a kívánt visszabosszantást el nem érjük, de vigyázzunk, túl sokat azért mégse mondogassuk, mert még a végén az idegtől vezérelve felaprítanak minket egy kisfejszével, muhaha, de addig is jó móka kedves sorstársaim. Jó szórakozást!

- Rendet raktam a dolgaid közt, mert olyan nagy kupleráj volt ott.

- Elvégre addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.

- El ne felejts elmenni a WC-re, mielőtt elindulunk.

- Hüpp hüpp barba trükk.

- Tedd, amit mondtam, mert csak.

- Én ezt ilyen idős koromban meg tudtam csinálni, sőt még többet is/ tovább is.

- Majd 20 év múlva rájössz, hogy nekem volt igazam.

- Egyszer majd megérted.

- Nyugi, nyugi, nyugi, nyugi, ne kapkodj. Dehogyisnem. Mindig kapkodsz.

- Mi a baj? Akkor jó. - 2 perc múlva - Mi a baj? Nekem elmondhatod. Hát jó. - 3 perc múlva - Mi a baj?

Aha látom, most is kiabálsz, tudom, hogy valami baj van. Már megint tiszteletlen vagy. Ejnye.

- Ahogy a régi békeidőkben is mondták: jobb kapni, mint adni!

- Ilyen az élet!

- Majd megszokod.

- A lónak négy lába van mégis megbotlik, úgyhogy rakj rendet a szobában. Most.

- Vegyed felfele a gatyókádat!

- Ne legyél már ilyen agresszív.

- Mert az úgy van és kész.

- Na, ugye, megmondtam.

- Amit mondtam, megmondtam.

- Tisztelni kell az idősebbet.

- Hallgassad anyádra.

Mai vendégünk egy olyan férfi, aki ma is férfiként él.

Hogyan jött az ötlet, hogy marad férfi?

Már egészen kisfiú koromban éreztem, hogy itt valami nincs rendben, én fiú akarok maradni. A szüleim épp a hatodik nemváltoztató műtétjük után jártak, már magam sem tudtam, hogy ki kicsoda. Anyu, vagy apu, már nem tudom, melyik, rögtön elképedt, amikor elmondtam neki, hogy én bizony férfi szeretnék lenni továbbra is.

Gondolom, az iskolában is megbélyegezték.

A transzvesztita tanáraim igen. Volt egy átoperált férfi tanárunk, aki nőnek öltözve járt, de férfi volt, bár eredetileg talán nő. Nem, férfi volt, és úgy lett nővé operáltatva, majd megint vissza, de a női cuccait még hordta. Az igazgatónő bajszot növesztett, úgy járt-kelt közöttünk. A karbantartó bácsi, pedig télen is miniszoknyában dolgozott. Jó közeg volt.

Hogyan tudott kiigazodni rajtuk?

Nem tudtam, mert fiúként kezeltek, és nem nőként. Ez először zavaró volt, de csak megszoktam végül. A fiú osztálytársaim, amikor menstruálni kezdtek, nagyon hisztisek lettek. Ekkor derült ki, hogy a legjobb barátom lány, és azért játszik folyton velem, mert szeret.

Bánja már, hogy nem lett nővé operálva?

Nagyon. Ha ezt tudom, már kétévesen kés alá fekszem. De talán jobb így. Igazából, ha rámjön, akkor be tudok öltözni nőnek, nincs vele gondom. Egyébként most is van rajtam melltartó és tangabugyi is. Valahogy megnyugtat a tudat, hogy bármikor nemet tudok váltani, legalábbis a külsőségeket illetően.

Ha lesz önnek gyereke, akkor mit szeretne majd vele?

Akármilyen neműnek születik, az lesz az első, hogy lebeszélem az orvosokkal a nemváltoztató műtétjének az időpontját. Nem szeretném, hogy nőként vagy férfiként élje le az életét. Kapjon mindkettőből. Tudja, egy ételbe bármikor lehet sót tenni, de elvenni belőle nehezebb. Na, én is így gondolom. Ha a gyermekemet átoperáltatom, még mindig lehet újra nő és vissza és megint vissza. Mozgalmas életet szánok neki.

Köszönöm a beszélgetést.

Uram, önnel bármikor.

Hölgyem.

Oh, bocsánat.