Verseim a Prae és a Műút irodalmi folyóiratok legújabb számaiban:

       Ati, Ady

Jól van, ezt még leírom.

Nem hagyom annyiban.

Kettőre mennem kéne,

már egynegyvenhárom van.

Nincs semmi különös,

Elvagyok, minden rendben.

Illetve dehogy van,

nehogy most kelljen ecsetelnem.

Közben felhúzom a cipőmet.

Sietek, nem sok időm van.

Ezt így nem lehet megírni,

majd inkább holnap nyugodtan.

De várjunk csak, holnap sem jó.

Tízre Pesten kell lennem.

Útközben nem tudok írni,

az ideg lesz bennem.

Kész, ennyi, nekem mostanába’

nem fekszik ez a versírósdi.

Ne tőlem várj költeményt,

ott van Ati, Ady, s a többi ósdi.

     Óda a hétköznapokhoz

Kapd össze magad gyerünk

Nem érek rá szarakodni

Jó lesz az a kabát tök mindegy

Mittudomén’ hol van a vastag zoknid

Nyugodt vagyok haladjunk

Ne kelljen már mindig könyörögni

Bénáznak előttünk beszarás

Esküszöm itt fogunk megöregedni

Mekkora sor áll mérnem mennek

Ha ezt tudom el se indulok

Tele a tököm ezzel a nappal

Negyvenes tábla oszt’ hússzal tötyörög

Ej de ráértek basszátok meg

Na végre hogy megmozdultatok

Ezt nem hiszem el hétfőn zárva

Most hova menjünk mindjá’ szétrobbanok

De hülye szél fúj ez nem igaz

Bazmeg hogy mérnem tud sütni a nap

Ha lemosom a kocsit egyből esni kezd

Ne menjünk sehová mindenütt sok a paraszt

De jó itthon ki a faszom csönget

Nem veszek semmit húzás viszlát

A virslit már feltettem mindjá’ forr

Múltkor is szar volt ne rendeljünk pizzát

Bazmeg hogy a semmi megy órák óta

De bazmeg az összes tévéadón

Köcsög sorozat buzi reklám

Már csak ez hiányzott ez az idióta barom

Elmentem aludni

                            * * * 

Folyosón vezetett végig.

Villanymotorok sorakoztak.

Ha beindulnak, még nagyobb a hőség.

Szobája jelöletlen.

Fehér ajtó, bent egyetlen ágy.

És a fátylak.

A jövő régészeire akar emlékezni.

Az épület többi része lakatlan.

A bálteremben felszedték a padlót.

Szemben a vitrinben kitömött róka.

Még a háború előttről.

Holnap reggel beindul a riasztó,

nem alhatunk soká.

Azt jelzi, hogy senkinek sem lehet nyugta.

Még álmában sem.

A pihenésből egy szignál vezet át.

De van játékszoba is.

Játékok nélkül.

Évekkel ezelőtt kipakolták.

Középen ott az emésztő.

Egy gödör, tele hulladékkal.

Ha szórakozni akarok, nem oda megyek.

Be kell hunynom a szemem.

Varrógépterem?

Van, le vannak takarva a varrógépek.

Valami elszakad bennem is, ha belépek.

Társakat várok. Éjjel kiülök a lépcsőre.

Portás van?

Hetvenkettőben halt meg, de hiszek benne.

Őriznie kell, ez volt a feladata.

Csak táncolni nem merek.

Félek, megszólal a zene,

és nem lesz erőm kinyomozni, honnan.

      Csak a mámor

Van valami vádló a részegségben.

A túlnövés visszatarthatatlansága.

Lépcsőzni, lépcsőzni feljebb,

hogy a végén, egy huzatos háztetőn

pillanatra magamhoz térve féljek.

Rettegés csak a mámor.

Rettegés a visszatéréstől.

Címke: folyóirat, szépirodalom   Komment:

A bejegyzés készült: 2012. 02. 22., 14:40 és a Vers -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.