Becsületbörtön
Mai vendégünk Steve Balbkins, egy olyan tervező, aki kifejlesztette azt a rabrácsot, amelyen könnyedén kifér a legkövérebb elítélt is.
- Miért volt erre szükség?
- Elsőként az, hogy szeretem a rabokat, tökös csávóknak tartom őket. Másodikként pedig megemlíteném azt is, hogy így rengeteg börtönőr fizetését tudja megspórolni az állam. A börtönök innentől becsületbörtönökké alakulnának. Tehát akit elítélnek, azt bevezetik a cellájába, majd magára hagyják. Döntsön a lelkiismerete.
- De hát valószínűleg akkor azonnal szabadul mindenki, a legveszélyesebb bűnözők ellepik az utcákat. Anarchia lesz.
- Dehogy lesz. A veszélyes bűnöző szépen bemegy a cellájába, rázárják a ritka, általam tervezett rácsot, és ennyi. Az elkövető számot fog vetni az eddigi életével. Ha ártatlannak érzi magát, akkor hamarosan szabadul. Ha tényleg elkövetett valamit, akkor maradni fog egy kicsit. A zord külső érző szívet takar. Ilyen egyszerű. Ezek a betörők, gyilkosok általában felnőtt emberek, el tudják dönteni, mikor elég nekik a börtönből. Azért tart itt ez a társadalom, mert mindenkit hülyének nézünk.
- Gondolom, önnek vannak rokonai, illetve barátai, akik jelenleg is a börtönbüntetésüket töltik.
- Pontosan, és már nagyon elegük van. Ez a szellős rács nemcsak lehetőséget biztosít majd számukra a szabaduláshoz, hanem egyfajta jelképként is funkcionál, hogy megtörtént az ejnye-bejnye, de most már várja a rabokat a kinti vagánykodás.
- De akkor innentől börtönökre sincs szükség, már ne is haragudjon.
- De van! Kell az elrettentés, különben elharapózna a bűnözés.