„Igen, igen, igen, mert élni kell!

  Igen, igen, igen, ez az én hitem,

  aki hallja, adja tovább!”

                              Jeszenszky Béla Tibor (1962-2008) magyar énekes, dalszerző, zenész.

Ma két éve hunyt el Flipper Öcsi. Nem kell messzire menni, már sokaknak a tízen- huszonévesek közül sem mond semmit a neve. Ronggyá koptatott szó, de ő tényleg sztár volt Magyarországon. Nem egy bulvármajom, nem celeb, egyszerűen a tehetsége és az ezt kamatoztató körülmények tették a mai ésszel felfoghatatlan sztárrá. A sajátos, össze nem téveszthető hangja, habitusa, megjelenése emelte magasra alakját. Hungária, Dolly Roll, Step, szólólemezek. A csúcsról fokozatosan lefelé ívelő sikerszéria. Tény, hogy ezeket a zenéket a fiatalabb generációból kevesen ismerik, mivel tudtommal egyetlen Step albumot sem adtak ki újra cédén a közelmúltban. Válogatásról sem tudok. Egyedül a videómegosztókon lehet megtalálni ezeket a felvételeket. Az is tény, hogy ezek a zenék nem az azóta megdicsőült hazai alternatív vonalhoz tartoznak, akkoriban ők voltak a mainstream pop éllovasai, azaz a legtöbb társaságban nem “menő” még ma sem ilyeneket hallgatni. Bevallom, elsőként én is a vicces nosztalgia miatt vettem elő ezeket a régi lemezeket. De kellemesen csalódtam. Mai füllel persze néhány szám zavarba ejtően divatjamúltnak hangzik, mivel több, mint húsz évvel ezelőtti magyar popzenéről beszélünk, de zeneileg nem lehet belekötni ezekbe a dalokba. Mindhárom Step album tele van olyan dallamos refrénekkel, amelyek közül egynek is mennyire örülne egy mai, kereskedelmi tévék által futtatott tinisztár. Röhejesen hangzik a lekicsinylés, de az együttes az akkori viszonyokhoz képest „csak” 90 ezer példányt tudott eladni az első albumából. Ma a 9000 darab is remek szám. Vagy lassan a 900 is. Persze nem volt Internet, meg youtube, a külföldi zenék beáramlásának korlátozása (fél perc Depeche Mode/Bros klip bejátszása a Három kívánság legvégén) még javában folyt, az volt a zene, az létezett, amit kiadtak lemezen. Ők voltak, néhány tucatnyian, akiknek engedélyezték a lemezkészítést, más nem volt a világon, illetve azon a zenei világon, amit elénk tártak. De ezt hibaként nem lehet felróni az akkori együtteseknek. Tény, hogy ezek a korlátozások is hozzátettek ahhoz, hogy ilyen volumenű, ekkora sztárkultusszal övezett előadókat termeljen ki a hazai zenei élet. Emlékszem, az első kazettánk a Dolly Roll Vakációja volt (két hónap alatt 250 ezer példány fogyott belőle), húgommal rongyosra hallgattuk, az az egy kazettánk volt évekig. Meg az “üresek”, amire aztán anyu felvett számokat a Petőfi Rádió hétfői kívánságműsorából. Külön rituálé volt suli után pisszenés nélkül belépni a lakásba, ha épp ment a felvétel, ugyanis minden zaj behallatszott. A kilencvenes évekkel jött az ár. Ciki lett a pár éve istenített csillagokat hallgatni. Nincs mit szépíteni, Öcsi nem tudta feltalálni magát az új időkben. Nem tudott váltani, lépni. Akart, hiszen egyedül próbálkozott a Step után, visszahallgatva, néhány egész jó számot is találni ezeken a lemezeken (Más leszek én, Homokot szór… Tedd a szívedre a kezed). A szólókarrierje viszont csak kevesek érdeklődését keltette fel. Saját nosztalgiájából élt az utolsó éveiben is. De mindvégig közeli tudott maradni, hozzánk, régi „ismerőseihez”. Számos kitörölhetetlen sláger fűződik a nevéhez, amit bármikor meg tudok hallgatni. Korai halála megdöbbentő hírként ért el. Lezárult egy korszak, vele együtt sokunk saját időszaka, fiatalsága is. Flipper Öcsi nem tudta feldolgozni fényének halványulását, az alkoholba menekült, ami legyőzte őt. Se felnagyítani, se alulértékelni nem akarom személyét, csak egyszerűen tudatni, hogy gondolunk rá, dúdoljuk dalait, még mindig vele vagyunk néhányan. Eltelt lassan harminc év, hogy először hallottam énekelni őt. Nem unom. Emlékezzünk most rá, egy korszakra, melynek emblematikus figurájaként vonult be a hazai poptörténelembe. Jó srác volt. Kár érte.  

Néhány komment egy vele foglalkozó fórumról:

„Története a legek sztorija.
Fiatalon, alig 20 évesen bekerült Magyarország legmenőbb zenekarába és pillanatok alatt a zenei elitben találta magát, tízezrek előtt énekelt és lányok ezrei sikítottak az arcába a nézőtérről. A Dolly Rollban ez folytatódott. Húszas éveiben ünnepelt sztárként élt boldogan.”

„Az én értelmezésemben ikon az, aki munkásságával, viselkedésével, habitusával, lényével, öltözködésével mintát szolgáltat egy egész generáció számára. Öcsi ilyen volt, ezrek akartak így kinézni, gondolj bele pl. mekkora dolog volt, hogy a frontember fülbevalót hord stb. Flipper Öcsi megtestesített valamit, ami persze akkor csak egy jól megérzett trend volt, de a 80-as évek Magyarországán mindennek ezerszer nagyobb ereje volt, mint ma bárminek. Én itt elsősorban a Dolly Rollra és a Step első éveire gondolok. A másik pedig az, hogy a hangja ma már poptörténelem, egy azok közül, amit senkiével nem tudsz majd összetéveszteni.”

„Tanulságos életút az övé, minden benne volt, ami a régi korszakra jellemző. Belső indíttatással, tehetséggel elindulni a zenei pályán, minden erővel a felszínre törés (Kékes nyilatkozta, hogy elementáris lelkesedéssel járkált utánuk, mint rajongó, ott volt a koncertjeiken, megtudták, hogy gitározgat a srác, aztán szépen lassan része lett a Hungária-történetnek…), egy ország ikonjává emelkedés, mert mondjuk ki, IKON volt, olyan népszerűséggel, amilyet a mai csirkék el sem tudnak képzelni. Utána a supergroup, a Step, amely egyfajta magyar Duran Duran volt ugyan, de nagyon korrekt hangzással és zenei színvonalon; elég csak megnézni a benne szereplő tagokat, vagy mai füllel meghallgatni egy-két nótát”

„A 90-es évek közepéig a jogvédelem sem működött rendesen, ezért a jogdíjak felosztása (már a bevételek sem) voltak teljesen rendben. A zenészeknek szinte semmi sem jutott, egyik napról a másikra, koncertről koncertre éltek. Különösen igaz ez a régi éra zenekaraira. Nagyon szerencsétlen időpontban voltak sztárok. Akkoriban nem ritkán még 100 ezres lemezeladásokból nevetségesen kevés pénz jutott nekik, tulajdonképpen egy átlag középvezető havi kereseténél nem több. Mire a jogi oldal helyre került, ezek a zenekarok már lejártak. Öcsi is ebbe az érába tartozott. Elsősorban nem azért csúsznak le, mert már nem sikeresek, hanem azért, mert az addigi munkájukból csak egy mentális siker származott, anyagi nem, így aztán más területen sem tudtak boldogulni (mondjuk vállalkozást indítani, vagy egyebek), és felhalmozni sem tudtak, amiből eléldegéltek volna békében…”

Címke: Flipper Öcsi, youtube   Komment:

A bejegyzés készült: 2010. 11. 25., 05:59 és a Jegyzet -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.