Kiss-Moholy Attila küldte be legújabb versét szerkesztőségünkbe. Felfedezve benne a nagy művek átütő zsenialitását, soron kívül azonnal közöljük. Mire várjunk? A világégés átvetülő holdfényorgiájának utolsó vérsikolyára? Ezt senki sem kívánhatja tőlünk. A költészet ifjú titánoidja, Kiss-Moholy Attila, aki publikált már a Balkánkeringőben és a Néma Konyhában is, most nálunk remegteti meg a katarzisra éhes versrajongók szív-, lélek- és tüdőregisztereit. Vegyünk hát mély levegőt, mert olyan összefüggések és érvek szemtanúi leszünk, mint az emlékezet moccanó kávéfőzőjének enyhülő arborétuma. Vagy a sablonlétra ármánykandelábere. Tulajdonképpen egyre megy. De jöjjön a mű!

Kiss-Moholy Attila:

Zenélnél nagyon

Mindenki, aki él, többre hivatott.

Aki fent van, csak megjátssza a nagyot.

Akik hízelegnek, azok mind seggfejek.

A földön nem te élsz, csak a többi emberek.

Mindenki mást akar valójában.

A patikus dolgozna inkább hajógyárban.

A sztár szívesen lenne hétköznapi.

A felnőttnek jobban esik a bébipapi.

Szívesebben pisilnél hányás helyett.

Nyáron még inkább vonz a téli berek.

Télen meg egy kis melegségre vágysz.

Behugyozol, majd mindent összehánysz.

Ha külföldön vagy, haza akarsz jutni.

Otthonod nem győzöd egyre jobban unni.

Ha meglátsz egy rikácsoló piaci kofát,

magadba nézel és befogod a pofád.

Ha itt vagy, átmész inkább oda.

Értelmi szinted nagycsoport óvoda.

Onnan azonnal visszajössz ide.

Szerelmes vagy, de nem tudod, kibe.

Zenélnél nagyon, de nem játszol hangszeren.

Ne mondd a kidobónak, majd én megverem.

Kocsmából hazavágysz, otthonról oda.

Szabadságod csupán egy tágas kaloda.

Mindenki, aki él, többre hivatott.

Tükörben látod, milyen szar az alakod.

Akik hízelegnek, azok mind seggfejek.

Aki meg baszogat, azt feleségül elveszed.

Ki van még itt velünk, e jeles alkalomból? Úgy van, Gálbosdi Andor. Meg is kérjük gyorsan, elemezze Kiss-Moholy Attila versét.

Ahogy írja is Kiss-Moholy: „Kint a tornácon/ Reggelente tornácom/ krémekkel tüntetem el kezdődő szemráncom/ magamat sohasem meg nem játszom.” Ezekben a strófákban minden benne van, igen, még a láncdohányosok hiányzó láncszeme is visszatekint ránk az idézett részletből. Máskor ezt írja a szerző: „Kivirágzott kezemben egy nejlonzacskó,/ lám mily szép is ez a törpe tacskó./ Nejlonzacsi, törpe tacsi, / kíváncsi vagyok, mi lesz otthon a vacsi.” Ebben a részletben megmutatkozik Kiss-Moholy Attila játékossága, valamint verstani ismereteinek kitűnő kamatoztatása. Verselési technikája varázslatos, humora, beleérző képessége pedig felülmúlhatatlan. E költeményén érződik az az irodalomtörténeti ismeretanyag, mely Kiss-Moholy tarsolyában van, s a megfelelő helyen és időben alkalmazza is azt, valamint visszautalási kényszere átcsap egyfajta természetes egyetemességbe, azaz úgy használja fel e konvenciókat, hogy közben nem sérül a mű „sérója”, kvázi a frizurális poétika mindvégig megőrzi tartását. Kimondhatjuk, hogy az ifjú Kiss-Moholy belépett a magyar költészet fellegvárába, trónja immáron ott a legnagyobbak közt. Garbó Gábor, Kiss Moholy szerkesztője és mentora jó lóra tett, tétre, helyre, befutóra.

Címke: Gálbosdi Andor, költészet, Vers   Komment:

A bejegyzés készült: 2010. 08. 20., 13:33 és a Mi olyan vicces?, Vers, paródia -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.