Komolcsák Dávid. Milyen jó leírni. Sokan rajonganak érte, míg mások csodálják, és vannak néhányan, akik betegesen imádják őt. Visszanyúltunk a gyökerekhez. Megkerestük Dávid egykori óvónőjét, meséljen a csillag gyermekkoráról. Mardákné Bett Mária a munkahelyén fogadott bennünket.

Most olvasom a bejáratnál, hogy Komolcsák Dávid óvoda. Mikor vette fel ezt a jól csengő nevet az intézmény?

Évtizedekkel ezelőtt. Még akkor, amikor a kicsi Dávid hozzánk járt óvodába. Szülői nyomásra, illetve javaslatra történt a névváltoztatás, Dávid édesapja rengeteg pénzzel támogatta óvodánkat abban az időben. Nem történt részéről semmiféle zsarolás vagy életveszélyes fenyegetés, ahogy azt a Komolcsák család rosszakarói terjesztik. A csoportszoba, amelyben Dávidka játszott, azóta is úgy áll, érintetlenül. Pár hónapja elkészült a kis Komolcsák viaszfigurája is, meg lehet tekinteni. Persze nem ingyen, minden forintra szükségünk van. Az ebből befolyt összeget természetesen Komolcsák Dávidnak utaljuk, nagyon szereti a pénzt. Azt mondja, őt sosem támogatták árvák, akkor ő miért tenné ugyanezt velük? Valahol igaza van, sőt.

Van valami vidám története a kis Dávidról, amit szívesen megosztana az olvasókkal?

De még mennyi. Emlékszem, egyszer egy kis trónt helyeztünk el neki a csoportszobában. Egyből elfoglalta, és olyan kackiásan feszített benne. Jól bánt velünk. Igaz, nem engedett túl közel magához minket, de szerettük az utasításait. Emlékszem, egyszer beakadt a kis palástja a hintalóba, ő pedig megbotlott. Nem sokkal ezután történt, hogy az intézmény igazgatóját minden ok nélkül, külső nyomásra elbocsátották. Könny szökik ilyenkor a pedagógus szemébe.

Azt mondja, hogy megkülönböztetett figyelmet kapott gyermekkorában Komolcsák Dávid?

Ő más volt, mint a többi kis taknyos szarházi. Már a beiratkozásnál éreztük, hogy itt valami nagy dolog van kibontakozóban. A legtöbb, akkoriban itt dolgozó óvónő és dajka is mind a kis Dávidnak köszönheti, hogy értelmet nyert az élete. Látja, én például alig emlékszem a Dávidka előtti pedagógiai munkámra. Mára már minden régi emlékem elhalványult a Komolcsák család sugárzó fénye mellett.

Jelenleg akkor hogyan végzi a munkáját? Minden gyermeket Komolcsák Dávidhoz viszonyít?

A jelenlegi kis senkiházikról nem igazán szeretnék beszélni. Büdösek, nyűgösek, nincs bennük semmi talentum. Egyszerű prolik még egyszerűbb porontyai.

Értem. De hát akkor mégis miért dolgozik úgymond “átlagos” gyermekek közt, ha nem leli benne örömét?

Már hogyne lelném benne örömöm. Nézze, gondoljon csak bele, hogy egy olyan intézmény falai közt tölthetem mindennapjaimat, ahol egykoron a nagy Komolcsák Dávid játszadozott. Ez számomra mindennél többet ér. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy üzenjek neki. Puszillak, puszillak, Dávid, sokszor puszillak, te drága gyermek! De ez is csak jelképes. Sohasem érhettem hozzá, amikor ide járt. Csak vágyakozom. És könnyezem, ha eszembe jut életem legszebb három éve, amikor ezt a mára már nagyszerű emberré cseperedett gyermeket tudhattam saját vezéremnek.

Komolcsák Dávid tehát már az óvodában megmutatta, ki az úr a háznál. Hajrá! Mindenki szavazzon Komolcsák Dávidra!

Címke: celeb, humor, hunyor, Komolcsák Dávid   Komment:

A bejegyzés készült: 2010. 03. 24., 06:01 és a Interjú, Mai celeb, Mi olyan vicces? -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.