Alig telt el néhány nap a legutóbbi, nagy vihart kavaró Komolcsák bejelentkezésünk óta, máris újabb fejleményekről kaptunk hírt vele kapcsolatban. Nem meglepő, hogy az időközben napvilágot látott Komolcsák kötet elsöprő siker. A könyvtárak kipucolták raktáraikat, hogy a régi, poros könyvek helyét elfoglalhassa egy igazi remekmű. Egyedül a Biblia fér meg innentől Dávid műve mellett. A többi mind érvényét vesztette. Talán nem is ártott egy kis vérfrissítés a világirodalomnak. Komolcsák Dávid viszont nem elégszik meg ekkora sikerrel. Neki több kell. Egyszemélyes pártként indul a közelgő parlamenti választásokon. Ez alkalommal beszélgettünk vele. Nehezen tértünk magunkhoz a hírtől, hogy ismét fogad bennünket, de azért megpróbáltuk összerendezni a gondolatainkat.

Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy politikai szerepet vállaljon?

Ez magától értetődő volt számomra. Imádóimat nem nagy teljesítmény alatvalóimmá degradálnom, mindössze egy elsöprő választási siker kell hozzá. Az arcképem már amúgy is kint van minden fontos intézmény falán, már csak az kell, hogy mindenki úgy ugráljon, ahogyan én csettintek. Ettől csupán egy hajszál választ el.

Miért ilyen biztos a sikerében? A közvélemény kutatók egy százalékos támogatottságot sem mutattak ki Önnél.

Elnézést, megint Obama az, folyton zaklat telefonon, hogy adjak neki tanácsokat. Máris lenémítom a mobilomat. Szóval a kimutatások. Nézzék, nekem erről az a véleményem, hogy nem munkahelyeket kell teremteni, hanem saját rabszolgákra van szükségem. Az emberek hétköznapi gondjait úgy oldanám meg, hogy egyszerűen nem hallgatnám meg őket. Amiről nem tudok, az nincs is. De egyébként meg úgy gondolom, hogy azért ilyen tré a helyzet az országban, mert a szegények kuporgatnak. Ha nem vernék fogukhoz a garast, és olyan elegánsan nagyvonalúak lennének, mint például én, egy sokkal élhetőbb világ lenne a mienk. Lényeg, hogy számomra garantált jólét jönne el, ha hatalomra kerülnék. Erre, ha kell, megesküszöm. Tervezem például egy saját tulajdonú, hatezer négyzetméteres, színarany létesítmény felépítését. Már folynak a tárgyalások a gyémánt ajtókilincsek ügyében.

Nem tart attól, hogy meglincselik, ha ilyeneket nyilatkozik?

Baráti vodkázásaink alkalmával Putyin szokta mondogatni nekem, hogy nem az a lényeg, a nép mit kiabál az utcákon, hanem, hogy a saját palotád falai olyan vastagok legyenek, hogy ne szűrődjön be semmiféle rikácsolás. Higgyék el, én nem ígérgetek a levegőbe, lesz elegendő pénzem az erődítményem szupervastag, hangszigetelt falaira. Ha máshonnan nem, hát az oktatásból és az egészségügyből vonom el ezt az összeget. De csak miután a nyugdíjasok az irántam érzet tiszteletükből fakadóan lemondtak minden anyagi juttatásról.

Az Eurót mikor vezetné be?

Azonnal. Már vannak tervezetek arra a speciális vezetékre, amely folyamatosan szállítaná a palotámba a ropogós, nemzetközi bankjegyeket. Pénzből sosem elég, ezt mindenki tudja. Utálok nélkülözni. Hisztis vagyok, ha üres a zsebem.

Mit tenne a mezőgazdasággal?

Nem zargatnám a gazdákat, amíg egyenletesen folynának a beszolgáltatások. Régi álmom egyébként, hogy az Északi-középhegység lejtőin banánültetvényeket létesítsek. Radikális változtatásra van szükség, ezt egyre többen érzik. Manapság mindenki a gyomok ellen van, milliókat költenek vegyszerekre. Meggyőződésem például, hogy egyes gyomok ehetőek. A lakosság zsigerből fújol, de csak egy kis szemléletváltásra lenne szükség, és a főtt parlagfű máris ott gőzölöghetne vasárnap délben a terített asztalokon. 

Elszámoltatná azokat a politikusokat, akik az elmúlt húsz évben voltak hatalmon?

Szívesen elszámoltatnám velük a vagyonomat, rengeteg a készpénzem, nem ártana már egy kis rendszerezés. Sok a gyűrött bankjegy mind a padlásomon, mind pedig a pincémben. Eltart néhány hónapig, mire mindet átnyálazzák.

Ne haragudjon, kedves Komolcsák úr, de a válaszaiból az derül ki, hogy Ön könyörtelen diktátorként állna országunk élére, ha megszavazzák.

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az évtizedek óta félrevezetett nép végre nyerne az élére egy rátermett, géniuszi tulajdonságokkal felruházott félistent, aki irányt mutatna minden területen. Szeretném helyre tenni azt a beteges imádatot, amely évek óta övez. Hadd lássák a széles tömegek, én is emberből vagyok, aki szeret apró-cseprő bűnöket elkövetni, füllenteni, aprópénzeket felélni a lakosság kárára. Nem tagadom, van bennem egy csipetnyi csibészség, de ebben a betyár világban nem árt egy kis rafkó, ha boldogulni akar az ember, főleg, ha történetesen politikus az illető. Minden elsöprő jelentőségű szónoklatomnak egy a vége: én vagyok a régóta emlegetett “fényes jövő”! Aki ebben kételkedik, az egy alávaló féreg, a nemzet ellensége. Jól jegyezze meg mindenki, jobbra, balra állhat akárki, fent csak egy ember trónolhat, én, Komolcsák Dávid!

Ezzel a kis kampányvideóval búcsúzom a leendő rabszolgáimtól:

Címke: celeb, humor, hunyor, Komolcsák Dávid, politika   Komment:

A bejegyzés készült: 2010. 03. 8., 06:07 és a Interjú, Mi olyan vicces?, youtube -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.