Interjú a felkapott, ifjú költővel
Kedvezően, hiszen a budai lakásunkban sok ismert személyiség megfordult, színészek, festők, írók, filmrendezők. Egész korán belecsöppentem egy olyan világba, ahonnan értékes szellemi táplálékot kaptam, melyet igyekszem hasznosítani, jelen esetben a saját költő világom felépítésében. Gyermekkoromban tudatosan készültem az irodalmi pályára, elsőként a magyar- és világirodalmi ismereteim bővítésére törekedtem, ezáltal könnyebb volt beleszőni elképzeléseimet az irodalmi folyamatok fősodrába. A képszerű gondolkodást, azt hiszem, édesapámtól örököltem. Verseim képi világa nagyban hasonlít az ő általa megjelenített alkotásokra.
Hajlandó vagy kompromisszumra, ha a saját műveidről döntesz?
Természetesen igen, hiszen a Zátony kiadónál megjelent verseskötetemet Garbó Gábor szerkesztette, aki igen szigorúan viszonyult néhány tizenéves koromban megírt szonettemhez, mondván, a mondanivaló rovására ment a forma. Most már kellő távlatból tudom szemlélni a Lánctalpas várakozást, hiszen három hónapja került könyvesbolti forgalomba, és utólag örülök a szerkesztőm határozottságának.
A Lánctalpas várakozás tehát felülmúlt minden „várakozást”?
Nem panaszkodhatom a kritikákra, leginkább Börzsegi Béla recenziója volt útmutató számomra, hiszen ezt írta: „Az esztétikai háló, mely átszövi ezeket a lírai koncessziókat, csakis ott hat, ahol azt a szerző megfelelően előkészítette, azaz a textusok átláthatósága átjárhatóság is egyben. Az viszont mindenképp elkerülendő a továbbiakban, hogy Kiss-Moholy ezt úgy alkalmazza, mint tradicionális berögződést, azaz egyes változtatások kellő időben szükségeltetnek a határozottabb lírai énkép megalkotásánál.” Bírál, és közben épít is. Ebből tud profitálni egy kezdő lírikus, hiszen a recezens vette a fáradságot, és nem csak egyszerűen rossznak nevezte a művet.
Ezek szerint figyelsz a kritikára. Kiket olvasol, kiket tartasz fontos alkotónak a mai irodalomból?
A kortársaim közül Berk Erik és Gergőczy Anna versei állnak hozzám közel, az idősebb korosztályból pedig egyértelműen Perzsik András a követendő példa. Ő írta egyébként a könyvem fülszövegét is, amely nagy megtiszteltetés számomra. Amit viszont nem szeretek, az az öncélú poénkodás, a komolytalanság. Egy-egy humoros ötletnek alárendelni a verset szerintem merénylet. Egyébként nem csak az irodalomból merítek, minden más művészeti ágban is tájékozódom, személyes jó barátom például Figuránszky Ottó. Filmjei olyanok, mintha a létrehozásuknál én is szerepet játszottam volna. A Metrókoponya pedig tényleg zseniális alkotás, végtelenszer meg tudnám nézni, meg is érdemelte a müncheni filmakadémia Vörös tigris-díját. Vagy itt van Badlik Ákos, a most fellépő festőgeneráció egyik hiteles alkotója. Az ő meglévő képei mellé tervezem, hogy verseket is írok, mintegy útmutatóként.
Civilként mivel foglalkozol? Gondolom, neked sem sikerül egzisztenciát teremtened pusztán a költészetből.
Nemrég végeztem a FALTE lindervisztika-ógörög tudományok szakán, ezt megelőzően a GOFTÉ-n szereztem magyar tanári oklevelet, tehát több diplomám is van, és nemrég egy francia cég magyarországi képviseleténél sikerült elhelyezkednem. Az íráshoz szerencsére közel áll a munkaköröm, de erről bővebben nem szeretnék nyilatkozni. A költészetből megélni nem hiszem, hogy bárkinek is sikerül, a legsikeresebbek is műfordítással, újságírással foglalkoznak a versírás mellett. Az olvasó kevés, de hiszem, hogy van ereje a költészetnek, még ha ez az erő lappang is manapság. Verset sok fiatal ír, és egyre többen publikálnak, tehát nem egy letűnt műfaj a vers, még ha sokan így is gondolják. Kortársaimmal gyakran összejövünk, megvitatjuk egymás műveit, gyakran őszinte, kemény kritikával illetve a legfrissebb verseket, ezzel is hozzájárulva nemzedékünk irodalmi színrelépésének kellő hatékonyságához.
Kiss-Moholy Attila (25) költő
Díja: A gimnazista írók csopaki fesztiváljának különdíja 2002.
Kötete: Lánctalpas várakozás (Zátony, 2009. Garbó Gábor szerk.)
Ízelítő a kötetből:
Lánctalpas várakozás
Lasterfellnek
Elemeire hullik az időtojás.
Az égboltba beletörik létrám,
lépteim súlyosbodó tömbök,
kezdődik a lánctalpas várakozás.
Kezemben szita és tőr.
Engem is átszűr,
átszúr a távolság.
A cselekvésképtelen gyilkos,
ki bennem él,
megtagad minden emlékezést.
A múlt tükre
átforrósodik,
kiég,
kiürül.
Kivégzés
Perzsik Andrásnak
Fák vesznek körül.
Eltévedésem partján
véres pikkelyek.
Kárpótol
minden,
mi most fájdalom.
Valója így
ölt testet.
Elvész mi enyém.
Madár riad.
Vére ólom.
Égbe zuhan
2010. 02. 1., 09:49
Klasszikus - kösz, Csabi :-))
2010. 02. 1., 10:11
Így mehet is a Bárkába:)
Szívesen olvasnék nemzedékünk irodalmi mintapéldánybáról is, aki író-olvasó találkozókat szervez, ide dörgölődzik oda szervezkedik, tanársegéd valahol, motyogva kérdez és ad elő, költőtáborokba jár, állami pályázatokból tengődik.
2010. 02. 1., 10:13
grószartig! az utóbbi idők legjobb és legnehezebb modoros írása, brilliáns kivitelben
2010. 02. 1., 10:27
Áááá, nagy vagy, mint mindig. Kimaradt, hogy a borítót Hácsé, Flughaussen díjas, érdemes grafikus- képzőművész tervezte, aki a II. Kandahari Újrahasznosított Harckocsi Fotográfiák a Verseskötet Borítóterveken biennálén elnyerte a szakmai zsüri tüzér tagozatának különdíját:-)
2010. 02. 1., 10:43
ez egyszerűen zseniális!!! a kitalált nevek, a diplomák, a budai lakás, ahol a sok értelmiségi megfordult, a multis munkahely, a kritika szövege, és persze a versek :))
2010. 02. 1., 10:54
Most olvasom: “Zátony kiadó”:DDDDD
2010. 02. 1., 11:26
Zátony kiadó alap, oda fut Kiss-Moholy hamarosan :)) Köszi a lelkesítő hozzászólásokat!
2010. 02. 1., 11:27
Styxx: kurvajó a borítós hozzáfűzésed, hangos nevetés.
2010. 02. 1., 11:53
Hartay: Jó nyersanyaghoz könnyű:-)
2010. 02. 1., 12:20
“Az égboltba beletörik létrám”
Ezt megkönnyeztem, annyira szép.:XD
2010. 02. 1., 12:37
Jambusok ércvilágába fagyott dallamok.
Csecsszopók csendje. Messzi földek.
Én vagyok. Kék sikoly, ébressz hát.
Holnap már isteneknek gajdolok.
2010. 02. 1., 14:04
Blackrock: írtam a versedről egy verset.
Egy hitvallás. Arc poétika.
Áthatolt Áthallott Falak.
Csupa-csupa Kép. Megint.
Esszenciális temérdek.
Gajdolsz? Kérlek, gajdolj még.
2010. 02. 1., 14:08
Konvencionális diffúzió. Az allűrök szőtte háló befedi a textus transzcendens médiumait.
2010. 02. 1., 14:35
Mindenem kérdés
Naptár az szatyor
nem
2010. 02. 1., 14:40
Kitűnő Csaba! (-de kimaradt a költő egyik rokonának, a dicső említése….)
A költő keresztapja, a jó édesanyjának a méz-édes -testvére, a kétszeres hátszeles családból származó 1989-től újra fel-vitéz Nagy-bereki Breki Ajtony, nyugállományú mk. sk. (rövidítés értelme: magátkiverte, sajátkezűleg) vandáltábor-bátornok, ösztönös élenharcos, kinek múltján, 1945 után is 20 évig dolgoztak. Háromszoros RÁBA-SZOT-T díjas gyopártnyugdíjas, a munkaérdemtelen-rend aranyér fokozatának mátrai-lovagja, a vörös hadsereg egykori nyári rezidenciájának cári könyvfutára, az egykori altiszti mocsári-cserkész válogatott fedettpályás tetőfedője, a magyar átmentő szolgálat alapítója, a magyar e-vízpart-izán földalatti szerkesztőségének ma is “oszt”-”lopó”-s tagja, kétszeres EU-konform rurál támogatott. 40 évig bomlasztotta a rendszert belülről, önerőből, saját magát is címről ki és feljelentve (A bomlasztást elvégezte a saját gyomrában a nyelvcsapásokkal benyelt dörgő, de nem villámló vezetői hátsók végtermékét bebocsátva, a “népi frontba”.)
A keresztfia, a már -”említetten ért” - neves költő, valódi szellemi jog-utód végre révbe ért. Még a Képművészet Ifjú-házmestere díjat is átvehette, megörökölve a nagy elődöktől, a “Ramaty Rotyogós” és a “Hobbitelki Fosztogatós”, valamint a Rába-Lábaközi-dús táncok egyedi szuperbruttósításáért. Ma közíróként küzd az élővízcsatorna környéki népek emeleten fennmaradásáért a zománcozott kárpát-medencében, mindezt a népi ízes szó- és szemkiforgatók népi alapítványának kuratóriumi elnök-ülnökeként, nem elhanyagolva a nem nemzett írók láb- és szem alatti diplomata-táskáinak közalapítványi tevékenységét. A következő kötete, már folyékony formában fog megjelenni, de nemcsak a könyvtárban forgathatják örömmel, hanem az ava-tárban, Három D-s mozik szemüvegeiben is érzékelhetően, a kólásdobozókból beszippanthatóan. Kérem, fagyasszák egész-seggel, a kockázatokról és mellékhajlásokról, pedig, melegen ajánlva kérdezzék meg a “sz…r”-házi orvost és az óvszerészüket.
2010. 02. 1., 14:43
A francia multi gondolom az Auchan lesz és Kis-Konkoly Attila mint készlethiány-összeíró helyezkedett el ott kénytelen-kelletlen.
2010. 02. 1., 16:17
Zseniális lett, a modoroson olvastam az ízelítőt, gratulálok!
2010. 02. 1., 16:40
Kösz! Dr. Zacher Gábor toxikológustól kaptuk a hírt, hogy Kiss-Moholy Attila kezd összeomlani a nagy siker terhe alatt, sajnos máris az alkoholba menekült. Eddig csak füvezett.
2010. 02. 1., 18:57
Zseniális! Annyira, hogy simán el lehetne adni a modern lírikusokban nem tökéletesen járatosaknak a sztorit. Sőt, a könyvet is.
Köszönet a remek szórakozásért!
2010. 02. 1., 19:05
Én kösz a kommentet! Remélem, máskor is sikerül hasonló élményt okozni!
2010. 02. 2., 00:15
Szeretnék többet tudni Garbó Gáborról
2010. 02. 2., 08:25
Zseniális!!
Ilyen mondatokat:” a nyelv egy olyan fonat, amelynek minden rostja más hangon zeng, s a rezgések befogadása egyéni kompromisszumok végeredménye.” - hátbazzeg…
:-D fetrengek 
2010. 02. 2., 10:04
“egy francia cég magyarországi képviseleténél sikerült elhelyezkednem”
Auchan vagy Cora?
2010. 02. 2., 12:54
Zseniális, zseniális, zseniális!
2010. 02. 2., 19:10
Hartay: Ez ismét csodábaszabott remekmű lett. Vengery István kifáradt lötyögése után itt az új generáció kifáradt lötyögése.
Tényleg szeretném megismerni Garbó Gábor urat. Személyes találkozás esetén még egy aprósággal is kedveskednék neki. Alig 2-3 ezer oldal, és egy élet munkája. Néhol életrajzi ihletésű, másutt szürreális krimibe csapó háztartási-könyv érzetet keltő ultramoderi árnyalatokkal operáló alkotás, és a Mester úgyis tudja, hol kell szerető atyai gyengédséggel visszanyesegetni az alig ötven éve csiszolgatott zsengéket.
Kiss-Moholy Attila minden héten időt szakít arra, hogy rajongóival művészeti, irodalmi kérdésekről beszélgetve élje azt, mit életként szánt számára az Úr. Hétvégenként könyvesboltok emeleti zugában, apró, elfeledett romkocsmák félhomályos asztalai mellett olvas fel műveiből. Ezen alkalmakkor a fiatal alkotó alaposan megmártózik a mai magyar társadalom minden szegletében. Egyszer még füves sört is ivott egy kedves barátja kedvéért. Művészi kiruccanásaira mindig elkíséri barátja, Alex, aki állandó beugró moderátorként is támogatja Attilát, mivel Enikő, Attila Párizsban megismert, ám ízig-vérig magyar barátnője nem tudná hazáig vonszolni a 75 kilós hájtömeget.
@Zoli. Decathlon, ahol minden alanyi költő fanatikus sportrajongóvá válik (legalábbis hétköznaponként 9 és 17óra között, valamint a hétvégi csapatépítések alkalmával).
@Blackrock: zseni. De ezt eddig is tudtam.